manolany

2012-02-16T20:31:00.002+01:00

Still no feelings. There were some moments when i felt something. But it's gone. Now i'm just living. I'm really tired, sleepy and i hope that something will happen soon. Of course, there will be a big change in my work. I will have to stay in the office more... (nowadays i go for 8:30 AM and i leave at about 6:45 PM...) So it will be fun.

2012-02-15T07:45:00.001+01:00

want

New-Zealand

NOW!!!

2012-02-14T07:33:00.002+01:00

I'm building the Operahouse of Sydney.

And yesterday was a hard day and today will be the same, but i still enjoy it... more or less.

Hopefully, today we are going to talk about my future-contract.

I woke up with this music in my head.

2012-02-13T07:48:00.002+01:00

Ma reggel úgy keltem fel, hogy nem érzek semmit. Szó szerint. Se nem vagyok boldog, se nem szomorú. Az elmúlt két nap kiölt belőlem mindent. Mindent, ami érzés lehet.

És ennek most kicsit örülök. Bár most ezt sem tudom mondani, mert tényleg nem érzek semmit.

A kávém finom. A zene, amit hallgatok, tetszik. Ezen kívül nincs mit mondanom.

2012-02-12T20:19:00.002+01:00

I decided that i don't want to frighten anyone with my stupid posts and changing-moods. I need to grow up. So i will write only about the unimportant and boring parts of my life.

Like that i'm a bit depressed, because one of my favourite series (Sherlock) will continue only in 2013... and i'll have to wait again for one year, or more.

2012-02-11T22:44:00.002+01:00

Is it normal if i started crying on a detective movie?

I don't think so.

2012-02-11T19:49:00.002+01:00

Még mindig az egyik legszebb szomorú dal... Szerintem.

Szívrablás

Hülye voltál, elmondom magamnak, majd ha ez elmúlik
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már
Csak szerettem volna, ha velem is van ilyen
És most benne vagyok, még sosem volt sűrűbb homály.

Pont az az egy, az az egyetlen darabja, az kéne
Elvinném, s ha nem akar meghalni, a többi jön el érte
A szíve egy dobozba, bársony közé raktam
És kopognak, aki az ajtóban áll, én meg örülök, hogy itt vagy

- Gyere be, mit hoztál ide el, csaknem hiánytalan
- Mindenem itt van, csak a szív kéne, ami még nálad van
- Azt nem adom, mert te azt örökbe adtad! - szólok mérgesen
S becsapom az ajtót, felőlem meghalhat

Aztán megbánom: tessék a sajátom, nesze az itt van
Dobogjon az benned, szolgálja életed, amíg van
Hülye voltál, mondom majd, ha ez elmúlik
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már

Hülye voltál, mondom én majd
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már.

2012-02-10T23:08:00.001+01:00

I don't have my plush broccoli here. Tragedy.

Can we?

2012-02-10T20:16:00.001+01:00

Can we pretend that airplanes in the night sky are like shooting stars?
I could really use a wish right now...

Well, well, well...

2012-02-08T22:31:00.001+01:00

Be carfeul, what you wish...

2012-02-08T20:46:00.000+01:00

Actually today, while i was coming home, i realized something weird.

For some years now i was always complaining about that no one dumped me. There were always two situations: either nothing happened with someone or finally i dumped the guy. I was never dumped.

So i always wanted to have this feeling. To have the feeling that someone rejects me, to have someone that i can be angry with, that i can hate... to listen to depressive, sad, love music for a while, to cry for nights... And that the responsibility of finishing a relationship wouldn't be mine.

Now i experienced it (not as hard as i wrote it above, but i had hard days and nights also), so i can tell, everything happened with reason.

Be careful, what you wish.

Btw:

2012-02-06T23:03:00.003+01:00

I can't wait. And there will be a trip to Copenhagen and Prague in mid-March and hopefully one to Rome in the beginning of March aaaand another one to Amsterdam in April.

And maybe one more in May to Almeria. Aaaah. I need these to see something positive for the future.

2012-02-06T21:47:00.002+01:00

I just want to feel the balance. Don't want to feel always the ends.

Well, it would be boring. But at least i would be able to concentrate.

And i shouldn't listen X more times this.

Ooooh, shit...

2012-02-05T20:45:00.003+01:00

Ambivalent

2012-02-05T15:10:00.003+01:00

Sun and snow.

Hot and cold.

But you need to feel one to appreciate the other.

I know.

I don't want to complain...

2012-02-04T07:27:00.002+01:00

...but where is the snow???

Everyone is talking about it now for days that Siberia is arriving, so much snow... blablabla... and nothing changed, except the cold. But i think it's usual in February.

Soooo i want snow. NOW.

Please.

2012-02-02T22:22:00.002+01:00

This blog is a therapeutic tool now.

I don't want to be the person who always knows too much.

I cannot pretend ignorance, so i cannot pretend happiness if i'm not feeling that.

I should learn it. That would make my life easier.

2012-02-01T23:49:00.003+01:00

Well, how can you accept something that you cannot believe?

---

I know the end or conclusion or whatever... No explanation. No rational reasons. I just know. And I think, I'll be right again. As usual nowadays.

2010.08.09.

2012-01-30T21:33:00.002+01:00

I want to go back. To feel that again. To prepare for Barcelona. To wait for something new, something big... To feel that there is hope for some change.

"...és egy leszedált ország tapsolgat a szarnak,

boldogan élnek, amíg meg nem halnak."

2012-01-30T07:49:00.002+01:00

I wanted to write so many things about that i want to believe that it was only a nightmare. It's not true. It couldn't happen again... then i found this video and...

2012-01-29T22:29:00.003+01:00

Lehet, hogy mostantól egy darabig angolul fogok írni. Mostanában néha könnyebb így kifejezni magam... Úgyhogy ha ez bárkit zavar, előre is elnézést. Majd egyszer lehet, visszaállok.

So when i was talking about this soulmate-feeling, i really meant that. And i really feel that. Still. When someone just pop-up from nowhere and can describe your thoughts and feelings, because he has the same ones (?). It's so amazing, so undescribable...

I had that feeling before only with two guys. One is not with us anymore, the other one had found his way in Frankfurt. Living in a happy relationship with an absolutely ordinary girl...

I have no idea where the hell will i find finally someone with whom i will feel the very same. Or actually when will i find this person? The first one started in 2003. The second one was in 2007 and i met with the third one at the end of 2011... well. If we follow the rule, the next one will come in 2015... I can't wait.

2012-01-28T11:15:00.002+01:00

Álmomban angolul beszéltem. Hangosan. Megint.

"Be careful! Please! It will fall down... Be carefuuuul!"

Aztán Zsuzsi beszélt hozzám, hogy csak álmodom, majd...

"Milyen okos ez a Mariann!"

Vajon miről álmodtam?

Everything has its price.

2012-01-27T01:39:00.002+01:00

Mostantól jobb lesz, ha hiszek a megérzéseimben.

De legalább mostantól megtört a "velem még senki nem szakított"-vonal.

Igen, a tökéletes férfi legnagyobb problémája, hogy számára nem én, hanem esetleg a lakótársam jelentené a nagy Ő-t. Az élet fura és kegyetlen.

Officially graduated psychologist :)

2012-01-26T13:41:00.004+01:00

Na, az úgy volt, hogy mikor tegnap kiakadtam, nem csak a védés, hanem a pasi miatt is, akkor egyszercsak beállított hozzánk egy üveg borral, két nagy doboz csokival, pisztáciával, sajttal, koktélrákkal... hogy márpedig nyugodjak meg. És már ne tanuljak inkább. És akkor én ledöbbentem, hogy mennyire édespofa.

És akkor itt volt vagy 11-ig, aztán még mikor hazament, skype-oltunk, meg reggel is... és akkor ma bementem védeni.

És még nem fogtam fel, de azt hiszem, egy hatalmas kővel lettem most könnyebb.

2012-01-25T19:04:00.001+01:00

Nem bírom tovább.

2012-01-24T22:34:00.003+01:00

Annyira sok-sok gondolat van bennem. Félek a holnaputántól. Mint még soha, semmitől. Szeretnék már túl lenni rajta. Felszabadult lenni. Békésen, boldogan bulizni, vásárolgatni, élni az életemet.

Nem akarok aggódni a jövő miatt.

Sikítani akarok.

Meg akarom ölelni. Azt akarom, hogy nyugtasson meg.

Azt akarom, hogy minden legyen szép és jó. És minden legyen tökéletes, mint eddig volt.

Azt akarom, hogy...

És folyik a könnyem. Ez már a végső kimerülés jele.

És nem tudok koncentrálni.

És vele akarok lenni.

És tudni akarom, mit érez, mit gondol.

És túl akarok lenni végre ezen a fos védésen.

És én tényleg csak felszabadultan boldog akarok lenni.

Átölelni a világot. Őt.

Nem akarok félni. Attól, hogy kudarcot vallok megint. Attól, hogy elveszítem. Hogy esetleg nem vagyok elég jó.

Most fogok ideg-összeroppanni. Jó lesz. Nem tudom, mitől tudnék most lenyugodni.

Kérlek, legyen már vége ennek a fos érzésnek.

Kedves Rita!

2012-01-24T21:52:00.000+01:00

Oooooh. Shut up!

"You think too much. Don't."

The end where I begin

2012-01-24T07:24:00.002+01:00

"Tried to break my heart. Well, it's broken."

Amitől nem vagyok boldog

2012-01-23T07:34:00.002+01:00

A védésnek már a gondolata is megöl.
A hugom jövője nagyon aggaszt. Hála a fantasztikus felsőoktatási törvény-módosításnak. És azon kívül, hogy megpróbálok neki segíteni, amiben csak tudok, nem tudom elintézni, hogy kitűnő érettségit írjon vagy felvegyék xy helyre...
A tökéletes férfi persze nem ANNYIRA tökéletes, de ami inkább nyomaszt az az, hogy lehet, pont miattam olyan, amilyen... de ebbe igazából jobb, ha bele sem megyek.
Aggódom a családom jövőjéért.
Nem tudom, mi lesz a Cégnél. Leépítés, leépítés hátán... miért pont egy HR-est tartanának meg?!

Most úgy igazán nyomaszt a világ. Nagyon bízom benne, hogy hét végére legalább 1-2 teher eltűnik.

2012! én még mindig bízom benned...

2012-01-20T13:14:00.001+01:00

Azért két dolog mégiscsak fel tud b*szni mostanában:

A védésem
A magyarországi politikai helyzet

A második jobban.

Asszociáció

2012-01-20T09:50:00.000+01:00

Papucs

Fogkefe

Kulcs

поцілунок

2012-01-17T23:46:00.003+01:00

Mondtam már, hogy zenélek egy zenekarban? Bár csak amatőr, de vannak tök jó pillanatok :) Mint például a ma este.

2012-01-17T05:46:00.002+01:00

Azért ez az újra védésre készülés elég keményen kikészít lelkileg. Valaki mentsen meg és írja meg helyettem a kutatási tervet, amit majd utána megvédhetek. Egyszerűen annyira apatikus vagyok ezzel az egész szarral kapcsolatban, közben pedig megőrít és nyomaszt, hogy mi van, ha megint kib*sznak.

Mikor a tanárom megkérdezi, hogy akkor tulajdonképpen milyen irányt szeretnék venni a védés során, szívem szerint annyit válaszolnék neki: olyan irányt, ami kirepít ebből az országból egy csodás helyre. Vagy legalább elrepít végre (diplomával a kezemben) ebből a ki****ott egyetemről.

Nincs ötletem. SEMMI. És ez most nem ilyen szokásos ritafélehápogás. Tényleg nincs ötletem és őszintén szólva qrvára nem is érdekel. Csak szeretnék már túllenni ezen az egész foson. Elfelejteni, hogy valaha is közöm volt ehhez a fantasztikus intézményhez.

Komolyan kérdezem: tud valaki segíteni?

How sweet...

2012-01-16T20:18:00.002+01:00

"I was referring to you as my girlfriend."

Oké.

2012-01-15T08:29:00.009+01:00

Akkor ma megváltom a világot.
Felkészülök a védésre.

Updatelem az önéletrajzomat (biztos, ami biztos...) és elküldöm őket 100 millió helyre.

Elpakolom a három hete összegyűlt vasalatlan ruhákat.

Ebédre átmegyek a Fiúhoz megenni a tegnap estéről megmaradt hatalmas mennyiségű házi készítésű pizzát.

Kifestem a körmöm végre normálisan.

És még a dm-be is elmegyek.

De legelőször befejezem a kávémat.

Egyébként olyan kib*szott boldog vagyok, hogy le sem merem írni...

Valahogy...

2012-01-11T21:59:00.001+01:00

Ehh.

2012-01-08T11:45:00.002+01:00

Jobb lesz, ha felfüggesztem ezt itt most.

Ha pozitívan gondolkozom, félek, hogy pofára esem.

Ha negatívan, akkor meg félek, hogy bevonzom.

Szóval a legjobb lesz, ha semmit nem írok le, semmire nem gondolok... csak vagyok. Ami most létrejött, annyira törékeny még... De annyira félek elveszíteni.

2012 jó év lesz. Tudom.

The most beautiful part is that

2012-01-05T14:59:00.002+01:00

I just can't believe what's happening... and nor he can.

well...

2012-01-05T08:48:00.001+01:00

2012-01-01T19:38:00.002+01:00

Noshát. Remélem, igaz az, hogy amit újév első napján csinálsz, azt fogod tenni egész évben. Mert akkor azt hiszem, nagyon durván jó évnek nézek elébe.

Életem legjobb szilvesztere volt a 2011-es. Azt hiszem, a világ belehúzott, így az utolsó napon, hogy kárpótoljon az elmúlt év összes baromságáért. Bár a tökéletes férfiről kiderült 1-2 dolog, ami miatt már nem is olyan tökéletes, de az összesített mérleg még így is magasan a tökéletes felé billenti.

És most pedig kíváncsian várom, mi fog történni holnap.

2012! ne okozz csalódást, kérlek.

2011-12-31T14:00:00.002+01:00

Azért olyankor elkezdek gondolkozni a világon... vagy igazából azon, hogy miért is vagyok én itt, mikor az egyik alig 15 éves rokonom (hálistennek' távoli) arról ír facebook üzenőfalon, hogy a 10-11-12 éves GYEREKEK milyen gáz dolgokat írkálnak ki facebookra. Majd a kedves barátnői helyeselnek, lájkolják és adják egymás alá a lovat és a végén a következtetés az egyikőjüktől: "a mai fiataloknál ez már normális."

Ez most komoly?

A minap az is felhúzott, mikor egy 18 éves lány általános igazságokat írt ki férfiakról és arra a kérdésre, hogy "és ezt honnan tudod?", csak annyi volt a válasz, hogy "tapasztalat". Anyád. Viszont az új történet fényében valójában ez már nem is húz fel.

2011-12-31T08:54:00.002+01:00

És akkor átküld nekem egy videot, hogy mennyire "awesome" és hogy mennyire jó, hogy ezek az emberek ilyen "passionate"-ek, mikor zenélnek.

És aztán megjegyzi, hogy egyébként ő is zenél...

2011-12-30T18:46:00.002+01:00

okosabb nálam, de legalábbis intelligens (ez a beugró. itt a jelöltek 90%-a elbukik...) - OK
szeret olvasni - OK
szereti a kávét - :(
tud főzni (legalább egy kicsit) - OK
lehet vele falat mászni vagy valami olyan sportot csinálni, amit én is szeretek - még tesztelés alatt
szeret színházba járni - még tesztelés alatt
szeret utazni (Spanyolország illetve a skandináv országok előnyben) - OK - most nyáron spontán elindultak egy kocsival bejárni Európát...
nyitott arra (és meg is van rá a lehetősége), hogy esetleg külföldre költözzünk - OK - Ausztráliába vagy Új-Zélandra szeretne költözni, ezért jött Magyarországon a Céghez
képes elköteleződni és felelősséget vállalni (azaz nem megrögzött agglegény vagy nőcsábász...) - OK - 19 éves kora óta dolgozik és egyedül tartja el magát és szerepel a tervei között a házasság
szereti azokat a zenéket, amiket én is és eljön velem koncertre, amit élvez is - OK - ez volt az, amit nem hittem el, hogy ilyen ember létezhet, és igen. létezik.
képes beilleszkedni az eddigi barátaim közé - különös tekintettel a peregyre - tesztelés alatt, de 200%-ig biztos vagyok benne, hogy nem lenne gond
képes elfogadtatni magát a családommal is (ez lehet, hardcore-abb feladat, mint a baráti társaság...) - who knows?
eljár bulizni, de csak okosan és ritkán - OK
dolgozik, emberi időben (reggel fél8 és este fél7 közötti időszakban) - OK
vicces, de nem idióta és idegesítő - OK - teljes mértékben!
képes fenntartani a figyelmemet (azaz vicces és intelligens) - OK
kreatív és romantikus (de ne csöpögősen...) - OK!!!! - ettől dobtam egy hátast...
lehet vele beszélgetni, de képes meghallgatni is - OK
nincs gyereke és felesége sem - OK - és még barátnője sem
1987 előtt született - OK, de borderline - velem egy idős

Akárhogy is számolom, ez 20/15 és csak 1 db egyértelmű nem van. Még ha csak barát is, azért van még remény :)

2011-12-30T07:23:00.001+01:00

Az előző post-ot meg tudom magyarázni... De nem akarom. Kitörölni sem. Jó lesz majd visszaolvasni és nem érteni, mi a franc volt ez.

You know what....?

2011-12-30T00:46:00.004+01:00

I'm in love.

Do you know the feeling when you find your soulmate? After this night I totally know... oh shit. I didn't want this. This will be another heartbreak, but from the other side. This time it's not me who will break one's heart. Absolutely not.

Korrekció

2011-12-28T14:08:00.002+01:00

Miután az évértékelés után valaki (kedves Tomi) szóvátette, hogy az utolsó helyek egyikén teszek csak róla említést, így itt jegyezném meg: az összesítés nem fontossági sorrendben történt. Maximum némi időrendiséget lehet benne felfedezni.

Felismerés

2011-12-28T07:59:00.001+01:00

Én már csak ilyen zenéket-küldözgetős-lány vagyok. Akit zenéken keresztül lehet megismerni és meghódítani.

Nehezebb, mint gondolnád.

2011 - röviden, Nap-módra

2011-12-27T23:34:00.003+01:00

1 darab Barcelonából hazaköltözés

1 leadott rossz szakdoga, ebből következően pedig

1 elbukott védés

4 meglátogatott ország: Spanyolország, Horvátország, Csehország és Ausztria

1 új hobbi: falmászás

1 pár falmászó cipő

1 szerelem-parfüm, amiből mostanra már

3 üveg van

1 álom-munkahely megszerzése

2 szerződés-hosszabbítás

2 fizetésemelés

1 albérletbe költözés

2 szakítás, bár inkább csak 1 tekinthető valódinak

3 céges buli

új "szerelmek" száma: nincs adat. valahol 5 és 100 között

tervek a jövőre: minél előbb elhúzni innen a francba.

2011-12-27T08:13:00.002+01:00

Két dolgot szeretnék megosztani a világgal:

Rákattantam Bonobora, de nagyon durván. Ha aludnom kell és nem hallgathatom, elvonási tüneteim vannak. Nem is tudom, volt-e már valaha ilyen.
Újabban mindig pirosra festem a körmöm. És nagyon tetszik. Ez vajon jelent valamit?

Lett volna még valami, de azt inkább le sem írom.

2011-12-24T23:29:00.003+01:00

Éééés nem hiszem el :) Ma reggelre esett a hó, meg egész nap szállingózott. Megsütöttem életem első narancsos kacsáját. Meg sajtkrém levesét, meg gyümölcskenyerét... és annyira finom lett minden, hogy egy pillanatig elbizonytalanodtam, hogy talán pályát tévesztettem :)

Nagyon jó kis karácsony lett az idei. Volt közös családi filmezés, ajándék-bontogatás, beszélgetés... esett a hó, szép volt a fa... ajj, nagyon vágytam már erre.

2011-12-24T00:18:00.001+01:00

Lassan írok évösszegzést. Most szükség lesz rá, érzem.

2011-12-22T22:50:00.002+01:00

A magánéletem továbbra is romokban. Ráadásul az egyetlen emberből, akivel egy darabig még úgy gondoltam, talán lehetne is valami, tegnap este maximálisan kiábrándultam. De erről nem akarok beszélni.

Az életem egyetlen sikeresnek mondható szegmense a munkám. A héten volt 1-2-3 céges vacsi-buli-iszogatás...stb. És jó érzés, hogy kezd eljönni az a pont, hogy már érzem, hogy tartozom valahova. Hogy közéjük tartozom. Hogy elfogadtak, hogy szeretnek. Hogy tetszik nekik, amit csinálok, ahogy csinálom. Nagyjából ez az, ami még életben tart. Ők. Az ő kedves szavaik, viccelődéseik. Az IT-s srácok idióta és idegesítő poénjai, néha pedig már szinte bölcsnek is mondható gondolatai. Az a közösségi érzés, amit középiskolában vagy egyetemen éreztem. Hogy bár nem azonos az érdeklődésünk, de meghallgatjuk egymást, poénkodunk a másikkal... És ha gond van, ott vagyunk neki.

Szóval tényleg ez tart még életben.

2011-12-18T22:04:00.002+01:00

Na most egyébként azzal szembesültem, hogy életem legelső pasija (akivel véletlenül (!!!) szakítottam 16 évesen, de ő halálosan szerelmes volt belém... igen. ilyen is volt már.) egy "menő" és iszonyú jóképű srác volt. Mármint az a típusú menő, akiért minden lány bolondul, szálkás, jóképű, igényes... olyan, mint az amerikai filmekben a rosszfiúk. Na és erre úgy jöttem rá, hogy ismét egyedülálló lett facebook alapján és ránéztem a fotóira.

Csak ne lenne olyan nagyon buta és egyszerű...

2011-12-18T19:06:00.003+01:00

Egyébként mindig vannak/voltak olyanok, akik folyton megpróbálnak meggyőzni arról, hogy nem olyan rossz a helyzetem. Meg hogy lehetne rosszabb. Még ha igazuk van is: jelen pillanatban nem tud érdekelni.

És annak ellenére, hogy nagyon rossz most egyedül és magányosan, valószínűleg mégis mindent ugyanúgy csinálnék újra, mint ahogy tettem. Csak most még nem tudom elképzelni, mi fog majd végleg kilendíteni ebből fosból, amiben most vagyok. Mert lényegében mindig történik egy-két jó dolog, amikor az élet megmutatja, hogy "hé, azért nem lesz ez mindig így", majd megint jön a sok sz*r persze. És ezzel a stagnálás helyett legalább vannak nagyobb meg kisebb hullámvölgyek is, csak hogy ne unatkozzak.

Egyébként lassan kezdek belefásulni ebbe az egész helyzetbe. Például az emberekkel szembeni szarkazmusomat már tökéletesre fejlesztettem.

Egyvalami legalább biztos

2011-12-18T16:24:00.003+01:00

Azt hittem, ez csak olyankor jön elő, mikor nincs mit csinálnom és túl sok időm marad gondolkozni... de rá kellett jönnöm, hogy ha pörgök akkor sem jobb. Hogy egy kib*szott szélmalomharcot vívok az életemmel. Ha történik valami jó, biztos lehetek benne, hogy azonnal jön valami, ami pofán vág.

Most mondjuk talán csak a kedvem rossz. Legszívesebben betemetném magam a takarók, párnák alá és sikítanék... és kerülnék minden emberi kontaktust. Na jó, egyetlen érintést el tudnék viselni. Egy őszinte, hosszú ölelést. De erre a közeljövőben nincs kilátás. Leghamarabb csak hétvégén, a családomtól.

És még a bécsi karácsonyi vásár, a csillagos égősor, az illatos gyertyák, a forrócsoki meg a forralt bor sem tud felvidítani. Szeretném az életem következő néhány hónapját átaludni és csak akkor felébredni, mikor megint minden szép, jó, nyugodt. Minden téren.

2011-12-16T01:52:00.001+01:00

Most értem haza.

Én meg az elveim

2011-12-14T22:19:00.003+01:00

Szóval ma vettem egy okostelefont.

20:12-kor kapcsoltam be. Azóta most néztem fel először. Tudtam én, hogy nem jó ötlet ez.

2011-12-13T06:09:00.002+01:00

Tegnap este nem tudom, mi zajlott a fejemben. Abban sem vagyok biztos, hogy aludtam... de végigpörgettem a fejemben az összes gyerekkori "szerelmem" és "nem-szerelmem", meg akikkel összejöttünk, milyen körülmények között... szóval ezeket a pillanatokat. És egészen boldog voltam minden alkalommal. Meg most is jó volt, visszagondolni rájuk.

Csak két emberrel kapcsolatban nem tudtam felidézni a konkrét pillanatot, ez volt T egyik barátja (akivel ráadásul sokkal közelebbi viszonyban voltam, mint T-vel) és G... és most azon elmélkedem, vajon miért.

Szeretnék egy kis lelki nyugalmat végre.

2011-12-12T18:18:00.003+01:00

Két dologra jöttem rá. Vagyis inkább három.

Hiányzik B. A mi kis kapcsolatunk 2007 november-decembere környékén teljesedett ki... szóval karácsonykor mindig előtör belőlem, hogy mennyire jó lenne, ha megint minden olyan lenne, mint régen. Mikor még nap, mint nap együtt voltunk, beszélgettünk, filmeztünk, buliztunk... És mikor most nyáron összefutottunk az utcán... hm le sem tudom írni, milyen boldog voltam tőle pár óráig. :) És most már ráadásul a világ másik végén van és boldog a barátnőjével. Örülök nekik nagyon... de néha tényleg nagyon hiányzik.
Továbbá hiányzik Barcelona és Réka is. Egyre jobban... úgyhogy mihelyst megérkezik a kártyám, amivel lesz némi kedvezményem repjegy-vásárlásra, azonnal megveszem februárra a jegyet, mert ez így már nem állapot.
Mégsem akarok okostelefont. Tuti, hogy függővé válnék. És már így is túl sokat vagyok neten, facebook-on amikor nem dolgozom... úgyhogy inkább nem rontom tovább a helyzetet.

Egyébként fura, hogy nap, mint nap rengeteg ember vesz körül. Sőt, gyakorlatilag alig van olyan pillanat, mikor ne lenne mellettem valaki, akik ráadásul a barátaim... mégis cseszettül magányos vagyok. Miért?

2011-12-12T09:18:00.002+01:00

Szükségem lenne egy jó nagy adag agy- és érzelem-mosásra. Tabula rasa, az kellene most azonnal. Hogy képes legyek koncentrálni. Ooo hogy én mennyire utálom ilyenkor magam. Használhatatlan vagyok. De valahol ezt akartam. Ezt a bizonytalanság érzést és vágyódást, várakozást egyben. Csak az időpont nem jó. Mondjuk biztos máskor is ezt mondanám.

Vagy az is lehet, hogy így egyszerűbb másra fogni, hogy lusta vagyok, meg buta meg... fck pozitív gondolatok. Gr.

2011-12-11T23:18:00.000+01:00

És most érzelmileg egy fél lépéssel arrébb lennék (akár előre, akár hátra...), ha nem lett volna lehalkítva a telefonom egész délután és nem csak este negyed 10-kor néztem volna rá. Oh, te butabuta lány!

Update: A beszélgetés után sem vagyok előrébb. Sem hátrébb. Ugyanúgy nem értem a helyzetet. Cserébe legalább már borzasztó magaslatokba emelkedett a "confused"-érzés. Most kellene menekülni, amíg nem késő.

2011-12-11T19:37:00.002+01:00

Most meg már ezt hallgatom meg negyedszerre is.

2011-12-11T18:43:00.001+01:00

Motiváljatok, hogy készüljek végre a következő védésre!

Ez már megint túl filozófikus lett...

2011-12-11T15:27:00.003+01:00

Nos hát. Megint sok az érzelem. Nem állhatnánk meg mondjuk a nyugalom szintjén? Egyelőre többre nem vágyom, csak abban az esetben, ha kölcsönös. Kár, hogy nehéz kontrollálni magam, hiszen tudom, hogy akár jól is elsülhet. A probléma csak az, hogy a labda most a másik félnél van. Tehát jelen pillanatban többet nem tehetek, mint várok.

Hamarosan fog jelentkezni, tudom és érzem, de addig a bizonytalanság... A mi van, ha igen és mi van ha mégsem érzés. Igazából nem számítok semmi jóra. Csak egy nyugodt karácsonyt és év végét szeretnék.

2011-12-10T09:44:00.003+01:00

Tegnap a kishugomnak szalagavatója volt. Ő is zongorázott a műsorban. Olyan büszke voltam rá! De még mindig nem dolgoztam fel, hogy ha ő mostmár 18... akkor én. Hagyjuk is. Én is akarok megint szalagavatót. Csak én a saját iskolámban. Vagy legalább azt a hangulatot, összetartást, ami akkor volt...

Közben az elmúlt néhány nap után az önértékelésem is kezd helyreállni. Például az egyik ED-nk kétszer is, sok ember előtt gratulált az elmúlt néhány hétben nyújtott munkámért, mert mennyire csodával határos, amit véghez vittem. És ettől nagyobb elismerést még nem nagyon kaptam a Cégnél. Úgyhogy ha eszembe jut, még mindig csak vigyorgok.

Kaptam hírt a védésről is... és a konzulensem szerint "nyert ügyünk van. :) ", valamint a felvételi jelentkezésem is folyamatban... voltam a TO-n és sokkot kaptam, milyen szépen felújították az épületet (bár van 1-2 homályos folt, pl miért jó a folyosók közepére egy csíkban padlószőnyeget tenni, amit olykor megszakítanak és egy háromszög forma padlószőnyeget tesznek be helyette...), meg azon is, hogy már a nevem említésére tudták a TO-n, miért jöttem (híres vagyok!!! :D ). Aztán még az egyik régi csoporttársammal is találkoztam... és így annyira kerek volt az a tegnap délelőtt. :)

Plusz végre úgy tűnik, szépen, lassan a magánéletem is kezd helyrerázódni. Legalábbis a lelki nyugalom része mindenképpen.

after the 1st day of AC

2011-12-06T22:15:00.004+01:00

Az agyam olyan, mint a zokni. Vagy a mosott kaki. Reggel fél9-től este fél8-ig tömény bájvigyor, folyamatos készenlét és angol kommunikáció. Nem mondom, hogy nem lőném most inkább fejbe magam. De legalább gondolkozni nincs időm ilyenkor.

Egyébként a holnap estét még lehet, lemondom. Nem vagyok túl szórakoztató ilyen zombiként.

De a volt kolléganőm küldött nekem szövethagymát mikulás sapkában az egyik haverján keresztül. Fifikás a csaj.

2011-12-05T20:08:00.001+01:00

Az itt említett fiatalember ma elhívott szerdára a karácsonyi vásárra. Csak úgy. Ki érti ezt...

2011-12-05T07:39:00.003+01:00

Muszáj valamivel felráznom magam. Így csak felőrlöm magamat előbb-utóbb. Például feldobhat a karácsonyi csillagos égősor, meg az illatos gyertyák, meg az, hogy tisztaság van, meg december 5... Meg hogy vannak olyanok is, akik szeretnek.

Szerencsére héten nem lesz időm ilyen f*szságokon gondolkoznom. Sok lesz a munka. Hétvégén meg pár napra hazamegyek. Majd a mézeskalács sütés helyrehoz.

Reggel 3/4 8-kor, decemberben mi a tökömet fúrnak az épületben lakók? Nem az időpont, hanem az évszak a hangsúlyos.

2011-12-03T18:18:00.000+01:00

A tegnap este... hm... legalább végre elbőgtem magam sok-sok ember előtt a hülye védés miatt. Szép volt, Rita. Éjszaka csak kétszer riadtam fel rémálomból, reggel meg 7kor kipattant a szemem.

Azóta történt jó is, például találkoztam az egyik középiskolai tanárommal a metrón, meg megvettem december 17-re a vonatjegyet Bécsbe.

Aztán meg elmentem az Ikeába és felb*sztam magam a tömegen. Minek vesz meg valaki 6 darab 60 darabos illatos mécses csomagot?! Plusz venni akartam hópelyhecskés égősort vagy gömbös égősort és az eladó kb kiröhögött, hogy már nincs. Október óta árulnak karácsonyi égőket és már elfogyott, nem is lesz. Arra a felvetésemre, hogy én októberben még nem akartam karácsonyi égősort vásárolni, azt a választ a kaptam, hogy ilyenkor, decemberben már csak a karácsonyi ajándékokkal kellene foglalkozni.

Hátjóbazmeg. Akkor majd legközelebb én is októbertől karácsony-őrült leszek. Sőt! Már húsvétkor megveszem jövő évre. Grr.

Aztán meg találkoztam Tomival, bár eléggé féltem tőle... de igazából jól alakult. Most meg végre van égősorom (a Butlersből csillió forintért), úgyhogy teregetés után neki is látok a díszítésnek :) Jejeje :)

Ja. Bejelölt egy portugál srác ismerősnek. A fényképei alapján akkor volt Barcelonában, amikor én is, de nem rémlik, hogy ismernem kellene...hümm.

Legalább a tea stimmel.

2011-12-02T19:56:00.002+01:00

Amire most vágyom:

Egy bögre vagy kettő, forró tea, egy kis Murakami, csendes zene, semmi ember és egy férfi, aki természetesen a pasim, ölelése.

Ami most lesz:

Teázás egy teázóban egy sráccal, akinek van barátnője, sok-sok ember mindenhol... és ehhez még a hidegbe is ki kell menni.

f*ck. nekem már semmisejó.

2011-12-01T21:17:00.002+01:00

Na most épp ismét a fosszar időszak van.

Megint el kell kezdenem foglalkozni a védéssel. Folyamatosan rémálmaim vannak ezzel az egésszel. Úgy érzem, egy gyökér, tehetségtelen pöcs vagyok... és rettegek, hogy újra megbukom.

A magánéletem... khm. Hagyjuk. Egy rakás fos. Túl magasra tettem a mércét. Tényleg túl magasra. Aki úgymond "tökéletes", annál meg én nem jövök számításba.

A meló az úgy, ahogy okés. Végre itthonról is tudok dolgozni, beindult megint a munka... szóval ott legalább alakulnak a dolgok.

Viszont az életem másik két területe kiábrándítóan borzalmas állapotban van. És ez nagyon elszomorít. Elmenekülnék innen a... akárhova, csak lennék újra kiegyensúlyozott és boldog.

És még az sem tud feldobni, hogy holnap megint találkozom egy sráccal. Bár szerintem ilyen határeset, hogy randi-e vagy nem randi... de igazából mindegy is, mert nem hoz lázba még ez sem. Egy rakás fos. Az vagyok.

2011-11-27T01:38:00.004+01:00

Igazából szerintem én egy túlontúl kritikus p*cs vagyok.

Nem hiszem, hogy ennyi gyökér van a világon.

Ráadásul mind megtalál.

Nem akarok újabb embereket megismerni. Két perc alatt képes vagyok benne felfedezni olyan idegesítő tulajdonságot, aminek a hatására nem vagyok képes tovább kommunikálni vele.

Kezdem felismerni, hogy én is elkezdtem játszmázni. Ez veszélyes, mert a végén tényleg egyedül fogok meghalni.

A Tökéletes

2011-11-25T22:09:00.003+01:00

Jelzem, azt hiszem megtaláltam A Tökéletes férfit (intelligens, vízilabdázik, úszik, szerény, kék szemű, művelt, kedves, szolidan bulizós, de felelősségteljes, keveset beszél, de ha megszólal, annak értelme is van, szereti a kávét, idősebb, mint én (úgy 5-6 évvel), úgy tűnik, nincs barátnője (de ez még ellenőrzés alatt), értelmes időben dolgozik, mellesleg A Cégnél és még a mosolya is szép :)).

Még tesztelés alatt áll a dolog, vajon tényleg olyan tökéletes-e, mint néhány órányi beszélgetésből és néhány hétnyi ismertségből lejött, de ha nem tévedtem, akkor már csak egyetlen akadály áll előttem.

Valahogy ráébreszteni, hogy én kellek neki.

A férfiaknak sokkal könnyebb.

2011-11-13T00:19:00.003+01:00

És akkor ma azt mondja nekem arra a reakciómra, hogy "nőjj már feeeel!", hogy "te meg tanuld meg, hogyan ne b*ssz át másokat"... Mindezt azért, mert IDŐBEN észbe kaptam és jeleztem, hogy ez nekem nem jó és nem msn-en vagy facebook-on mondtam ezt meg neki. És az elején tisztáztam, hogy én ezt nem is tudom, hogyan gondoltam/gondolom... nem ígérhetek semmit. Ehhez képest... grrr.

Így próbáljon meg jól cselekedni az ember.

Inkább azt üzenem magamnak, hogy "ne vitatkozz idiótákkal bmeg".

2011-11-08T22:36:00.000+01:00

Hűű. Hogy mennyi minden jár most piciny kis fejemben... Hűű.

A mai nap végeredménye

2011-11-03T21:47:00.002+01:00

1 új tisztalap
+1 összetört szív
2 sörözés/borozás meghívás
1 reggeli meglepetés telefon beszélgetés
1 reggeli tetszetős e-mail
1 darab február 19-ig hosszabbított szerződés
1 darab 13%-os béremelés (!!!)
sok-sok interjúszervezés
2 darab hasznos infokkal teli meeting
szombatra engedélyezett szabadság
1 darab Annalájt blog szünet...? ejj-ejj. Talán ez most a legszomorúbb.

De! Reggel nem volt tömeg és büdös a villamoson, szép volt a Duna a Margithídról és útközben még kávét is volt időm venni.

Szépen, lassan tényleg kezd minden helyrejönni.

2011-10-30T18:56:00.003+01:00

Megpróbálom magam tartani ahhoz az elmélethez, hogy "amíg több a jó, mint a rossz, addig ne csinálj semmit", de több, mint biztos vagyok benne, hogy nem fog menni. Már csak idő kérdése, hogy hogy adagolom be a "szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi" szöveget, anélkül, hogy teljesen összetörjem.

Most jött el nálam maximálisan az az állapot, hogy nincs szükségem senkire. Egyedül AKAROK lenni. NEM AKAROK rózsaszín ködben úszkálni.

Egyedül (vagy barátokkal) akarok lenni, mászkálni a világban. Repjegyeket vásárolgatni és utazgatni, sportolni, bulizni, dolgozni, olvasni, aludni, filmezni, rendbetenni az életemet. EGYEDÜL, vagyis nem valaki mellett, valakinek a társaként. Tér kell, amit jelen pillanatban nem kapok meg. Vagyis ha a tér megvan, akkor cserébe érzelmileg zsarolnak, ami nem frankó. És jobb még az elején kilépni, mielőtt már késő lesz.

Fuuu de nem tudok mit kezdeni most az érzéseimmel, gondolataimmal és tetteimmel. Mintha mindegyik külön életet élne.

2011-10-28T21:46:00.002+02:00

Na hát ma cseszettül nincs jó kedvem. Bár a tegnap este hatalmas volt. Mármint rengeteg érzést, boldog pillanatot hozott vissza. Nagyon nagyon nagyon imádom a peregy minden tagját. És a tegnap este döbbentett rá, hogy a pasi check-list nem hülyeség. A jövőben csak olyan férfiakkal kezdek, akik esetében teljesülnek az alábbi elvárások:

okosabb nálam, de legalábbis intelligens (ez a beugró. itt a jelöltek 90%-a elbukik...)
szeret olvasni
szereti a kávét
tud főzni (legalább egy kicsit)
lehet vele falat mászni vagy valami olyan sportot csinálni, amit én is szeretek
szeret színházba járni
szeret utazni (Spanyolország illetve a skandináv országok előnyben)
nyitott arra (és meg is van rá a lehetősége), hogy esetleg külföldre költözzünk
képes elköteleződni és felelősséget vállalni (azaz nem megrögzött agglegény vagy nőcsábász...)
szereti azokat a zenéket, amiket én is és eljön velem koncertre, amit élvez is
képes beilleszkedni az eddigi barátaim közé - különös tekintettel a peregyre
képes elfogadtatni magát a családommal is (ez lehet, hardcore-abb feladat, mint a baráti társaság...)
eljár bulizni, de csak okosan és ritkán
dolgozik, emberi időben (reggel fél8 és este fél7 közötti időszakban)
vicces, de nem idióta és idegesítő
képes fenntartani a figyelmemet (azaz vicces és intelligens)
kreatív és romantikus (de ne csöpögősen...)
lehet vele beszélgetni, de képes meghallgatni is
nincs gyereke és felesége sem
1987 előtt született

Ja és mellesleg ha ezek mind teljesülnek és ezen felül kék szemű, sötétbarna hajú és izmos... na az a jolly joker. És ha egy ilyenre várok, akkor egyedül fogok meghalni.

Nem múlt el.

2011-10-23T13:08:00.003+02:00

Ez a szív-összetörősdi nagyon nem játék. Lehet, vissza kellene vonulnom csendes magányomba. Mondjuk 1-2 hónapra. Vagy örökre.

Peregy reunion

2011-10-23T02:01:00.003+02:00

Volt ma osztálytalálkozó, ami jó volt. :) Annyira imádom ezeket a drágaságokat, hogy arra szavak sincsenek, viszont azt kell, hogy mondjam, olyan nagyon sokkal több infot nem tudtam meg senkiről. Túlzottan up-to-date vagyok :)

Viszont megjelent ma valaki az este közepén, akinek a megjelenése felborította a lelki békémet. Főleg azért, mert meglepett, hogy a jelenléte nem semleges számomra. Korábban is megállapítottam már, hogy "igenigen, jó pasi", de mivel akkoriban még párkapcsolatban éltem, így ez ennyiben ki is merült.

Azóta meg már ő él párkapcsolatban, vagy valami ahhoz hasonlóban... de nem is ez a lényeg. Hanem hogy az ő reakciói, viselkedése szintén nem volt semlegesnek tekinthető. Közben pedig mégis. Nagyon fura ez. És ezzel az érzéssel nagyon nem tudok mit kezdeni. Vagyis inkább nem tudom még kezelni. Lehet, csak hirtelen fellángolás, bár még annak is fura. Remélem, holnapra elmúlik.

Mert különben nem egy szív fog szilánkosra törni...

2011-10-13T20:33:00.003+02:00

Lehet, csak a betegség beszél belőlem, de azért félek.

Most nem korlátozom magam, csak sodródok, de úgy igazán, mint még soha. Nincs se erőm, se kedvem irányítani az életemet. És ez egy részről nagyon zseniálisan jó, másrészről, hosszú távon nem biztos, hogy kifizetődő. Azt érzem, hogy most erre a rózsaszín ködre szükségem van, de ha egyszer eltűnik, nem tudom, mi fog történni. Próbálom magam a földre rángatni, de nehéz, amikor egy másik ember húz vissza, felfelé. De valójában olyan nagyon most nem is akarok a földön lenni. Majd. Ráérek.

De azért ijesztő. Ilyen gyorsan, ilyen nagy változás... Bár továbbra is csak átmenetinek érzem az állapotot.

2011-10-13T14:11:00.002+02:00

Anna épp fontolgatja a blogja megnyitását... én meg a bezáráson gondolkozom. Annyi minden történik, annyi jó és annyi érzés/érzelem van bennem, amiről azt hittem, már rég elvesztek és soha nem leszek képes ilyet érezni... és akkor jön valaki és rádöbbenek, hogy dehogynem és egyszerűen csak azt kívánom, hogy ez mindig így legyen, mert jó. Nagyon jó.

De ezeket az érzéseket nem merem, nem akarom leírni, mert nem gondolom, hogy mindenkire tartozna (nem is tartozik rájuk...), így viszont szétfeszít. A boldogság.

És csak mosolygok és nem érdekel a külvilág... zseniális :)

2011-10-10T22:06:00.002+02:00

Most szívesen zengenék ódákat is, de maradjunk csak annyiban, hogy most nagyon jó minden és boldog vagyok. Lehet, csak átmenetileg, de az elmúlt három napot semmi pénzért sem cserélném el :)

2011-10-09T17:24:00.001+02:00

Ehhh...what else can I say?

2011-10-08T09:03:00.002+02:00

Nem lesz ennek jó vége. Még egy összetört szív. Az lesz.

Miért megyek bele játszmákba? Fck.

2011-10-07T20:57:00.002+02:00

Azt mondtam már, mennyire bírom az IT-s humort? Kellett egy kis idő, amíg hozzászoktam, de mostmár kifejezetten élvezem. Egyszerűen annyira logikusan gondolkoznak (jó, nyilván nagyon kockán is) és annyira intelligens vicceik vannak (persze kivétel mindig van). Ma ebéd közben (3 IT-s srác, meg 4 kolléganőm meg én) annyit nevettem... képesek kiszakítani a pici kis világomból, aminek igaz továbbra is omladoznak a falai, de addig legalább nem látom, nem érzem. Egy darabig ezekből tudom magam egyben tartani. Az ilyen apróságok iszonyú sok energiát adnak.

Utána persze itthon szembesülök a múltammal...

Máris kezdődik...?

2011-10-07T19:20:00.003+02:00

Ma elhívott egy kollégám (nem, sajnos nem a szerelmeim egyike) borozni. A lakására. Why? Persze nem megyek. Nem igazán bízom benne a saját magát fényező sztorijai után. És from my point ő tipikusan az az ember, aki lelkiismeretfurdalás nélkül csalná meg a barátnőjét BÁRKIVEL.

És, bár alapból is menni akartam, de a falmászó srácok is hívtak hétvégére falat mászni. Meg utána beülni valamerre... Jeje :) Sok Adonisz-testű férfiállat.

Plusz kaptam némi burkolt invitációt egy jövő heti salsa-buliba is. Bár erre nem sok esélyt látok, az úriember mentalitását ismerve. Hacsak én nem harcolom ki... mondjuk emiatt vagyok a leginkább lelkes.

Ja, hogy ez három különböző hímnemű? És hogy ezek mindegyikével van valami necc? Good job, Rita. Azért őszintén szólva, tetszik a helyzet. Talán nem is vagyok olyan csúnya... Csak a nyomorék önértékelésemet kellene feljavítani kicsit.

2011-10-06T21:52:00.003+02:00

Tudtam én, hogy túl korán kezdtem úgy érezni, hogy helyreáll az életem.

Ma annyira jó volt, megdicsértek a Cégnél, életem első önállóan levezetett meetingje után. Elindítottam a kis projektemet. Legalábbis felvázoltam az ötleteim, a határidőket, etc... Szóval nagyon nagyon megdicsértek a főnökeim, ami baromi jó volt. És ezután kijöttünk a meetingről, vigyorogtam, mint a vadalma... és 10-20 perccel később a hangulatom soha nem látott mélységekbe zuhant.

El akartam mondani valakinek... és nem volt kinek.

Hazaértem és tovább kínoztam magam, mikor megpróbáltam beszélni Vele, de csak egy áttörhetetlen/átmászhatatlan falba ütköztem. És teljesen megértem, hiszen én voltam az, aki nem akarta ezt tovább... Mégis vannak még olyan pillanatok, hogy... például a youtube is olyan zenéket dobott ma ki, amiről csak és kizárólag Ő jut eszembe. És ilyenkor a szívem szakad meg. És fogalmam sincs, jól tettem-e, amit. És szívem szerint odamennék hozzá, hogy megöleljem, hogy visszaszívhassak mindent, amit mondtam... hogy visszapörgessem az időt, visszacsináljam a hülyeségeket és csak a jó dolgokat hagyjam meg...

De lehet, mindennek így kellett történnie.

Amik ma boldoggá tettek...

2011-10-05T22:24:00.002+02:00

Lefixálták a projektek határidejeit, kaptam sajátot is és a határidők túlmutatnak a szerződésem lejáratán. Talán van remény...? :)

Voltam ma állásbörzén a Cég színeiben és imádtam az egészet. Kezdem azt érezni, hogy lassan kezd kapcsolati tőkém kialakulni. Egyre több és több embert ismerek azon a területen, amivel hosszú távon foglalkozni szeretnék és ők is megismernek, és nem szégyellnek, sőt! Odajönnek hozzám és kedvesek velem. És kaptam ma mosoly-jegyet is az egyik érdeklődőtől, mert kedves voltam hozzá. És egyébként mindenki mosolygott és én is mosolyogtam és imádok állásbörzén kiállítóskodni :)

Most kicsit úgy érzem, minden jó lesz. A mai nap adott némi pozitív energiát. Kompenzálta a tegnapot, amikor délután 4-kor már a sírás kerülgetett. Butabuta Rita.

2011-10-02T11:01:00.002+02:00

Minden nap van egy-egy pillanat, mikor nagyon nehéz, meg általában van egy másik is, ami segít és továbblendít. Na ma még a továbblendítő állapot nem érkezett meg. Van egy olyan gyanúm, hogy lehet, ma nem is fog. Majd jövő héttől mindig minden szép lesz, minden jó lesz. Háthogyne.

De egyik este sem fogok unatkozni... egyelőre legalábbis úgy tűnik.

A helyi kocsma

2011-10-01T23:00:00.004+02:00

Este megintcsak spontán ötlettől vezérelve elmentünk az egyik helyi nevezetes kocsmába. Mintha az üvegtigrisbe léptem volna be. Nagyon durva volt :D Egy szociológiai esettanulmány egy ilyen kis falusi kocsma...

De egyébként meg ismét nagyon jó volt. Régen nevettem ennyire felszabadultan ilyen sokat. Mikor kiderülnek 6-8 évvel ezelőtti állapotokról mindenféle "titkok". Például, hogy hányan hitték azt anno, hogy én járok egy olyan pasival, akivel akkoriban fel sem merült, hogy bármi is lehetne köztünk. Csak utólag, felnőtt fejjel gondoltam bele, hogy ő valószínűleg másképp gondolta a dolgokat. Akkor.

Meg fura itt a faluban (izé... városban) sétálgatva azt látni, hogy léteznek még csillagok. Meg van, akit ez lázba hoz, aki értékeli és szívesen bámulja, csak úgy, szó nélkül az eget velem együtt és elmélkedik azon, milyen qrva kicsik vagyunk. Pestről ugyanis a zongorámon felül nagyon hiányoznak a csillagok is.

Örülök, mikor kiragadnak, elterelik a gondolataimat, szeretnek egy kicsit, őszinték, megnevettetnek... és mindezt teljesen önzetlenül. Egyre jobban kezd előjönni a felszabadult, nyugodt énem. Még tudom, hogy lesznek újra nehéz pillanatok, gondolatok, sírások is, de ilyenkor mindig úgy érzem, hogy már kifelé jövök a gödörből.

2011-09-30T07:27:00.002+02:00

Éjszaka megint felriadtam. Rémálmom volt. De ami a legrosszabb, hogy miután felébredtem, nem találtam a villanykapcsolót, hogy megnyugodjak, tényleg a helyemen fekszem. Ugyanis nem tudtam belőni, milyen irányban vagyok az ágyon. Nagyon bepánikoltam. Uhh.

Így egyébként ma reggel sem keltem túl vidáman. Lesz ez jobb is, ugyeugye? De legalább ma hazamegyek egy kicsit, jövő héten meg újra mászás. Az mindig kicsit helyretesz.

Jó tanácsok Ritának

2011-09-30T00:09:00.002+02:00

Nagyon sok mindent tisztáznom kell a fejemben. Mert nem törhetek össze még egy embert.

Csak okosan, Rita. Ingoványos talajon jársz. Ha nem figyelsz, előbb másokat, majd magad is összetöröd. Sokkal jobban, mint eddig.

2011-09-29T19:02:00.002+02:00

Az ellendrukkerek örömére: ma nem volt semmi jó a napomba. Leszámítva... nem. Mégsem. Ma semmi jó sem volt a napomban. Sőt, kifejezetten szomorú vagyok. És úgy gondoltam, hogy ha majd kimegyek futni, jó kedvem lesz. De ahhoz sincs kedvem, hogy futni menjek. Annyira cseszettül nincs jó kedvem.

És az a baj, hogy amikor jó kedvem van, úgy érzem, ez már mindig így marad, ha pedig rossz, szintén. Szóval most teljesen negatív a jövőképem, mindaddig, amíg nem üt be valami változás. Csak tudnám, mi.

Ja! Nem, már tudom, mi volt a "leszámítva". Reggel az egyik "szerelmem"-managerrel villamosoztam. Na az jó volt. Pedig a pasi olyan, mint egy örökké zsörtölődő manó... mégis, mikor elmosolyodik, egyszerűen magától jókedvem lesz. Aztán persze ez a nap folyamán szépen, lassan lecsökkent, a végén pedig elmúlt. Szóval f*ck.

2011-09-28T23:40:00.003+02:00

Na a mai napról annyit, hogy megint voltam mászni. Kissé zaklatott voltam lelkileg, aminek hatására sikerült leküzdenem boulder-ben egy olyan akadályt, amivel előző alkalommal 40 percet, most pedig még 50-et szórakoztam. De végül rájöttem, hogy tudok átfogni, hogy átlendüljek az ajtó felett. Na ekkor kicsit jobb hangulatba kerültem.

Aztán előtte egyébként már segített a "na, gyere, együnk egy csokis gofrit!" mondat (amire a kolléganőm szivecske alakú tejszínhabot is nyomott), majd mászás közben az adonisz-testű férfiak csodálása, és bókjai.

Továbbra is tetszik, hogy ott nem tudnak igazán a magánéletemről... bár 1-2 régebbi ismerős már azért tud ezt-azt, de nagyátlagban csak egy egyszerű, makacs, kitartó és alapvetően jókedvű lányt/nőt látnak, akivel olykor-olykor lehet viccelődni.

2011-09-27T20:51:00.002+02:00

Valahogy minden nap feltöltődök energiával, ami estére elvész. Viszont most még estére is maradt egy kicsi.

Egyrészt, mert részt vettem egy előadáson, ahol egy egykori tájfutó nő mesélt az életéről, a karrierjéről, de olyan fantasztikusan érdekesen, hogy... áh. Nagyon élveztem. Nagyon sokat nevettem, nevettünk és közben tök sok hasznos dolgot elmondott... de ez most lényegtelen is.

És erről az előadásról sem tudtam még tegnap, csak ma reggel kaptam egy üzenetet egy kollégától, hogy nincs-e kedvem menni. Én meg megörültem, hogy nem kell este itthon lennem sokat egyedül, úgyhogy elmentem. Egészen feltöltött. Úgy jöttem haza, hogy márisésazonnal körbefutom hatszor a Margitszigetet... aztán hazaértem és a hugom lelkét ápoltam. Ami persze egyáltalán nem rossz, de végül a futás elmaradt.

Másrészt energiát adott az is, hogy ismét jó érzés volt úgy hazafelé jönni (pont az említett kollégával), hogy neki fogalma sincs az életemről, nem tudja, ki vagy mi vagyok... ki voltam, mit érzek... semmit. Lát valakinek, akivel jól elbeszélget, akivel megbeszéli az előadást, de nem kérdezi meg, hogy "és egyébként jobban vagy már?" vagy "még mindig szarul vagy?"

És ez... most így jó.

2011-09-27T07:45:00.003+02:00

Tegnap este már nem volt erőm írkálni... pedig terápiás célzattal kitaláltam magamnak, hogy mindig kiírom magamból az érzéseimet, gondolataimat. Többnyire próbálom a jókat, hogy ha rossz valami, akkor azokból tudjak energiát meríteni.

Aztán ma reggel már nem volt olyan jó kedvem, mint tegnap este. Pedig meló után kialakult egy spontán kis sörözés, vitázás és arra a néhány órára elfelejtettem mindent és egészen felszabadultam.

Aztán hazajöttem egyedül és mielőtt teljesen visszafordultam volna önmagamba, inkább lefeküdtem aludni. Ami mostanság szintén nem túl sikeres vállalkozás. Valamiért minden éjjel 2-3-szor is rémálomból riadok, meg reggel arra kelek, hogy felkapcsoltam éjszakára a lámpát, de fogalmam sincs, mikor és miért... És a rémálmaim sem visszatérőek. Mindig más és más... Lehet, az idegrendszerem most kezdi felmondani a szolgálatot?

Pedig az utóbbi időben történt pár jó dolog is. Például tegnap mondta a főnököm, hogy nagyon szeretnék, ha maradnék tovább a Cégnél. Persze minden pénz kérdése. De mindent meg fognak tenni, hogy maradhassak. Plusz jó dolog, hogy ősz van és tegnap este tél illatot éreztem... és jó volt picit sétálni... Szóval történnek jó dolgok is, csak még meg kell erősödnöm. Majd a falmászás segít. Remélem.

Hiperkarma - szeptember 17.

2011-09-25T22:40:00.002+02:00

Na egyébként arról nem is meséltem még, hogy volt már néhány elég jó koncertélményem... És a címben említett bekerül a legjobbak közé. Ehhez persze nyilván hozzájárult néhány apró info...

Például, mikor megismertem a zenekart és a zenéiket (2007 őszén), épp Balázs volt a nagy szerelmem. Lényegében neki köszönhetően ismertem meg őket. Na de a lényeg, hogy akkorra már éppen feloszlottak, ami eléggé elszomorított, hiszen így nem tudtam koncertre menni, és az egyik életcélomként megjelöltem, hogy ha egyszer újra összeállnának, feltétlen ott kell lennem egy koncertjükön, mert kíváncsi voltam, mit tudnak kezdeni ilyen gyakorlatilag refrén-mentes és nem túl énekelhető zenékkel élőben. Aztán nyár elején volt koncert, amit a hülye szakdoga-államvizsga miatt ki kellett hagynom, úgyhogy most ott voltam. Csakazértis.

Egyedül, de ott voltam. És az az érzés, hogy akik ott voltak, fejből tudtál az összes szám szövegét, mindenki végigénekelte az egész koncertet (kivétel az új számokat)... egyszerűen zseniális.

Azok az életérzések jöttek elő, amiket még egyetem 1-2. évében éreztem. Kiszakadtam a saját "komoly" világomból. Valami flow-élmény szerűség volt... nem tudom. De akarok még ilyet, sokat.

Aláírom, hogy zeneileg nem ők a legjobbak. Néha még én is érzékeltem, hogy a gitáros valami egész más hangnemben volt, mint a zenekar többi tagja... Ennek ellenére baromi jól éreztem magam. Hangsúlyozom: egyedül.

Szóval úgy érzem, ha megint lesz, egy valaki, biztosan ott lesz a közönség soraiban. :)

2011-09-25T22:19:00.003+02:00

"Nem féltelek, te "a jég hátán is"-típus vagy."

Ezzel kezdődött és zárult egy mai beszélgetés egyik barátnőmmel. Az elkövetkező néhány hét-hónap majd eldönti, igaza van-e. Minden esetre már maga a feltételezés is jól esett.

De egyelőre "if I seem superhuman, I have been misunderstood".

2011-09-24T23:56:00.003+02:00

Amikor már épp kezdek elkeseredni, hogy senkivel nem tudok találkozni soksok okból kifolyólag... akkor egyszercsak, mint valami isteni jel, felvillan a facebook-ablak "nincs kedved falat mászni?" És én megdöbbenve állok az események előtt, de elmegyek, ha már így alakult. És iszonyú jó volt. És megmásztam 3 falat teljesen, plusz egynek nekiveselkedtem vagy 5x is, de mivel van benne negatív szakasz, így nem sikerült. Viszont utána bouldereztem is és nagyon tetszik. Mostmár végre. Aztán még bent maradtam a városban, sétálgattunk, beszélgettünk. Olyan emberekkel, akik nem tudják a múltam, a jelenem. Csak azt tudják, hogy szeretek mászni és hogy most ott voltam.

Holnapra meg strandra hívtak. jejeje.

Húdenagyonkellettmostez.

És most hulla fáradtan kidőlök